Apróhirdetésben talált állás Ausztria területén

Anyukám minden alkalommal, mikor reggel munkába indul, a metrónál álló újságos fiútól megkapja az aznapi ingyenes újságot. Anya természetesen ezeket nagy szeretettel gyűjti otthon, mondván, majd csak egyszer elolvassa őket, hátha talál bennük valami érdekes dolgot. Szóval szépen gyűlik otthon az újságok száma, kidobni ne szabad, mert mindig azt mondja, hogy ezekben érdekes cikkek lehetnek, amit ki tudja mikor, de valamikor biztos szeretne majd elolvasni.

Nem szoktam akadékoskodni, amikor már látja, hogy tényleg hatalmas tornyok állnak náluk, akkor odaadja egy ismerősének, akinek a kislánya beviszi az iskolába papírgyűjtés céljából. Nekem először ez a megoldás eszembe sem jutott, így rá is kérdeztem egyszer, hogy ennyi újsággal mit szeretne majd kezdeni, de ő egyből fel is világosított, hogy majd egy ismerőse elviszi őket, hogy a kislányának az osztálya nyerje majd a papírgyűjtést az iskolában.

Emlékszem, mikor én voltam általános iskolás. A mi iskolánkban is mindig volt papírgyűjtés, és a nyertes osztály különböző ajándékokat nyert. Ezért mi is bőszen gyűjtöttük a papírt, még a szomszédokhoz is mindig becsöngettük, hogy van-e valami felesleges papírjuk, amire már nincs szükségük. Mi pedig telepakoltuk apa autóját és bevittük az iskolába, ahol konténerben gyűjtöttük a papírt.

Egyik nap anyukám szabadságon volt, és mivel semmi dolga nem volt, úgy döntött, hogy eljött az ideje annak, hogy átnézze az újságokat, hátha talál bennük valami izgalmasat. Előző hétvégén már kitakarítottunk, szóval most elég ideje volt arra, hogy olvasgasson. Minden alkalommal jót nevetek, amikor elolvassa a horoszkópját, majd elmondja nekem, hogy mi állt benne, de kiderül a végén, hogy a két héttel ezelőtti horoszkópot olvasta el.

Ha talál az újságokban jó receptet, azt kitépi és elteszi magának egy mappába. Szeret sütni-főzni, és nagyon szeret új dolgokat kipróbálni, el is döntötte, hogy az egyik süteményt, aminek a receptjét akkor találta, másnap meg is süti. Lapozgatta az újságokat, és talált több oldalnyi apróhirdetést, volt egy külön rész ausztriai munkákról. Minden egyes állás Ausztria területén található, és ezt anyukám pont jókor találta meg, hiszen én is külföldi munkavállaláson töröm a fejem már egy ideje.

Megmutatta nekem is, én pedig már pár perc olvasgatás után találtam egy hirdetést, ami megfelelt az elvárásaimnak első ránézésre. Szobalány pozícióra kerestek a nyári szezonra egy embert, német nyelvtudással. Nagyon jó fizetés volt feltűntetve, sőt, a szállást és az ellátást is biztosítja a munkáltató. Tapasztalat azonban kell, ami nekem szerencsére van, így úgy gondoltam, jelentkezem erre a munkára.

Másnap már csörgött a telefonom, a munkáltató hívott, hogy elolvasta a jelentkezésemet, és szeretne kicsit beszélgetni velem. Ejtettünk egy gyors interjút, és átbeszéltük a munkavállalás feltételeit, nagyon kedves volt, minden kérdésemre válaszolt. Felajánlotta, hogy utazzak ki próbamunkára.

Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan fog menni, mert hozzászoktam már ahhoz, hogy vissza sem jeleznek, úgyhogy most pozitívan csalódtam. A próbamunkáig van még három hetem, úgyhogy igyekszem itthon mindent minél hamarabb elintézni, hogy ne kelljen kapkodnom. Az elmúlt időszakban nagyon sokat vonatoztam, ezért örültem, hogy autóval is tudok majd menni, van külön parkoló, így sokkal kényelmesebb lesz majd.

Kíváncsian várom, mi lesz majd, tetszeni fog-e a hely élőben is, milyenek lesznek a kollégák, és egyéb kérdések is cikáztak a fejemben, de nem aggódtam, mert jó érzésem volt ezzel a munkával kapcsolatban. Anyukám természetesen megjegyezte, hogy ugye, hogy milyen jó, hogy nem dobálta ki az újságokat.

Igen, most tényleg hasznomra vált anyukámnak az újsággyűjtése. Azt hiszem, ideje lesz lassan összepakolnom, nehogy itthon maradjon valami!