Egy vasárnapi délután kálváriája, amit egy Swarovski fülbevaló és az unalom okozott

Néha kifejezetten nehéz dolog, hogy az ember lekösse magát egy unott, borongós, elég pesszimista hangulatú vasárnap során. Ez az a nap, amikor már nem igazán készülhetsz semmi jóra, ha volt is hétvégi parti, akkor annak az előző estével vége lett és neked már csak a hétfői munkanap tud eszedbe jutni. Persze ilyenkor jó ha az ember foci drukker például, ugyanis ez esetben előfordulhat, hogy a csapatod éppen azon a napon játssza le azt a heti egy meccsét, amire annyit vársz. Na ilyenkor esetleg érezheted úgy, hogy megmenekült ez a szörnyű napod, egyébként sokszor nehéz. Ha le kellene írnom valahogy ezeket a napokat akkor a katarzis utáni merevség jutna eszembe. Amikor egy egész napod nem igazán szól semmiről, mégis túl kell rajta esni. Persze, elismerem lehetséges, hogy másoknak ez nem jelent akkora megpróbáltatást, én viszont nehezen tudok rajta túllépni. Ideális esetben a hétfő sokszor már valami sokkal izgalmasabbat hoz el. Nekem például zenekari vagy színházi próbát, ahol újra lendületbe jöhetek és beindulhatnak a dolgok.

Ha tehát úgy alakul, hogy a vasárnapi szenvedést valahogy elengedném igyekszek megragadni minden lehetséges módszert. Sokszor előveszem valamelyik postaládámba dobott heti- vagy havilapot és kicsit körülnézek mi hír a világ ezen kis szegmensében, ahol történetesen én magam is lakok. Ilyenkor általában a hírek után, amik valljuk nem túl fontosak és izgalmasak átsiklok az apróhirdetés oldalra, ahol mindig érdekes dolgokat talál az ember. Volt már, hogy bádoglemezeket vagy bármilyen szerszámot próbált valaki elsózni. Nos, bár nem éreztem úgy, hogy bármilyen szinten is a célközönségbe tartoznék azért sok sikert kívántam neki, tetszett a lelkesedése és a szándéka, hogy még mindig megbízik egy ilyen régimódi módszerben. Persze van, hogy a teljesen alkalmatlan vagyok a cikkek értelmezésére, egy jobb szombat este után aligha nevezném be magamat másnap egy felolvasó estre. Ilyenkor nem segít az sem, hogy ilyen izgalmas módszerekkel próbálom felkelteni a személyes érdeklődésemet. Hacsak nem jön szembe valami olyasmi, mint a legutóbbi alkalommal, amikor a következő szóösszetételre valahogy hirtelen fókuszba állt az agyam és a szemem is: Swarovski fülbevaló. Nem túl gyakori, hogy az embert ilyen hirdetések fogadják csak úgy váratlanul egy ilyen újságban, úgyhogy el is játszottam a gondolattal, hogy vajon érdemes-e valamit kezdenem az ajánlattal, ami kissé tudat alatt de engem is megszólított. Sokáig töprengtem a dolgon majd arra jutottam, hogy mivel jelenleg éppen nincs senki olyan az életemben, akit ekkora kegyben szeretnék részesíteni aligha érdemes most ilyesmivel törődnöm. Ha meg mégis jönne akkor is miért nyitnék épp ezzel? Sehogy sem tudtam megtalálni, hogy mi vinne rá arra, hogy mégis felhívjam a megadott számot. Aztán az is eszembe jutott, hogy ha meg csak megveszem úgy lesz ami lesz alapon akkor talán eltaszítom magamtól a lehetőséget, amit ennyire keresek. Szóval sok-sok perc morfondírozás után rá kellett jöjjek, hogy jobban teszem ha ezt a hirdetést most elengedem, bármennyire is vonzó lehetőség egy semmiből jött Swarovski fülbevaló megvásárlása és bármennyire is érdekes dolog, hogy kivételesen valami felkeltette az érdeklődésemet a vasárnapi nihilem közepette. Egy kicsit még rágtam magamat azon, hogy hátha az utóbbi lehetne a megfelelő indok arra, hogy mégis közbelépjek és megálljt parancsoljak az addigi kifogásaimnak. Persze ahogy az lenni szokott inkább hagytam az egészet a francba, felhívtam egy zenésztársamat, hogy annyi hülye ötletem van, inkább menjünk le egy kicsit a próbaterembe és nézzük meg hátha eszünkbe jut ilyen téren is valami izgalmas, lehengerlő. Szerencsére beleegyezett, így már szedtem is a cuccokat és indultam a villamosra, nagy örömmel a szívemben, hogy ezzel legalább el tudom hessegetni magam körül ezt a sok értelmetlen zagyvaságot, amit összehordtam abban a rövidke fél órában, amíg mindez tartott. Azt mondjuk érdemes megjegyezni, hogy belülről óráknak tűnt, de legalább addig is volt elmerengenem, amíg a megállóba értem. Aztán felszálltam az egyik szerelvényre és végre sokkal fontosabb dolgokon kezdhettem törni az agyamat.