Szekrényt akarok venni, porcerősítő lett belőle

Szekrényt szeretnék venni a nappalimba egy ideje.

 

Már rég óta kutatom a megfelelőt, hiszen a nappaliba, relatíve nagy szekrényre lenne szükségem, viszont kicsi az ajtó, amin be kellene vinni.

 

Arról nem is beszélve, hogy anyagilag is meg van kötve a kezem, nem végtelen a keret.

 

Már az összes bútoráruház összes online katalógusát végigböngésztem, de nem találtam egyetlen egy olyan szekrényt sem, ami megfelelne a számomra.

 

Most ott tart a projekt, hogy apróhirdetések között kutakodom, hátha egyszer valaki véletlenül pont akkor lapra szerelhető szekrényt csináltatott magának, mint amekkorára nekem van szükségem, és most pont eladó sorba került a bútordarab.

 

Már most nem olcsó nekem ez a szekrényvásárlási folyamat, pedig még meg sem vettem.

 

Hogy miért?

 

Felhívott Peti barátom múlthét szerdán, hogy segítsek neki költözködni.

 

Normál esetben azonnal nemet mondok egy ilyen kérésre, lustább vagyok én annál, hogy bútorokat cipeljek, illetve van egy kevés (nem olyan kevés) túlsúlyom is, ami szintén nehezíti, hogy ilyeneket csináljak.

 

De mikor Peti bedobta, hogy van egy szekrénye, ami szerinte pont jó lenne nekem a nappali, azonnal igent mondtam a kérésére és már indultam is segíteni, pakolni.

 

A lakás, ahonnan elköltözött, dugig volt bútorokkal, végül is ezért vette egy nagyobbat, hogy elférjen.

 

Megijedtem, mikor megláttam, mennyi mindent kell lecipelni, ráadásul nincs lift a házban, a lakás pedig a harmadikon van.

 

Kitaláltam, hogy valami okos indokkal lelépek, de előbb még lemérem a szekrényt, mert ha megfelel nekem, akkor megér egy kis bútorhúzogatást a dolog.

 

Viszont kiderült, hogy úgy körbe van építve a többi bútorral a szekrény, hogy a közelébe se tudok férkőzni, így kénytelen voltam ott maradni segíteni.

 

Már lassan egy órája hurcibáltuk a különböző méretű és nehézségű dolgokat lefele, mikor egy asztal került a kezembe.

 

Rögtön tudtam, hogy nem fogom tudni egyedül levinni, de mivel a többiek nekiálltak stuffolni, és azt is közölték, hogy kislány vagyok, ha ezt sem bírom el, természetesen szokás szerint felszívtam magam és elindultam egyedül.

 

A második lépcsőig jutottam, ahol akkorát zakóztam, hogy kandi kamerás műsorokban lehetne mutogatni az esetet.

 

Egyszerűen kifordult alólam a térdem.

 

Ez után már senki nem volt annyira vidám, mint előtte, főleg, mikor rádöbbentek, hogy tényleg komoly a baj.

 

Kihívták az orvost, és én pikk pakk kórházban kötöttem ki.

 

Miután begipszeltek, kaptam egy köteg papírt majd hazamentem.

 

Megmondom őszintén, nem igazán figyeltem, hogy miket mondott az orvos, mert eléggé sokkos állapotban voltam.

 

Na, nem attól, hogy leestem a lépcsőn, hanem attól, hogy még mindig nincs szekrényem, és most, hogy összetörtem magam, egy darabig nem is lesz.

 

A haverom hazavitt, berakott a lakásomba, de aztán el is mentek, mert folytatniuk kellett a költözködést.

 

Elkezdtem nézegetni a papírokat, amiket a doki adott, és amennyire ki tudtam olvasni a diagnózisból, arra jutott, hogy elgyengültek és megkoptak a porcaim és nem bírták a terhelést.

 

Kicsit elszomorodtam, hogy huszonévesen ilyeneket olvasok egy leleten saját magamról.

 

Tudom jól, hogy élhetnék aktívabban, táplálkozhatnék helyesebben, de azt hittem, ennek csak abban van szerepe, ahogyan kinézek.

 

Ezen meg nem idegesítettem magam, hiszen nem lehet mindenki Brad Pitt, a lányok meg állítólag a nagy mackókat szeretik.

 

Mondjuk, barátnőm az nincs.

 

Elgondolkoztam, hogy valamin változtatni kellene.

 

Jobb híján, a neten keresgéltem, hogy mit lehet kezdeni ezzel a porckopással.

 

Találtam egy oldalt, a prevenciopatika.hu-t, ami tulajdonképpen egy online gyógyszertár, de a blogukon több érdekes cikket is olvastam a porckopásról, és hogy milyen porcerősítő anyagok vannak.

 

Szomorúan vettem tudomásul, hogy ami valószínűleg az egészségtelen életmódomnak köszönhetően elromlott, már nem lehet megjavítani, viszont, ha most elkezdek, glükózamin-szulfát tartalmú táplálék kiegészítőket szedni, jó eséllyel nem romlik tovább.

 

Szerencsére ezen az oldalon rendelni is lehet, szóval szétnéztem, konzultáltam és megrendeltem a legmegfelelőbb porcerősítőt.

 

Megígértem volna magamnak, hogy többet fogok mozogni, de így begipszelt lábban nem annyira hiteles a dolog, így majd erre visszatérünk, ha levették.

De szerencsére hamar megérkezett a kis csomagom a pirulákkal, így abban a tudatban ülök a fotelben, hogy beszedtem a porcerősítőt és nem romlik tovább a porchelyzetem.

 

Ja, és szekrényt keresek továbbra is. Ha esetleg neked van egy eladó, várom jelentkezésed!